1.fejezet.:)

Most pedig itt ülök a kocsink hátsó ülésén és Los Angeles felé tartunk.

Kíváncsi vagyok a családra pláne arra a kis sztárocskára. Nagyon remélem ,hogy jobb lesz itt mint New York-ban. Éppen zenét hallgatok Usher- Climax című számát. Kedvenc rózsaszín hosszú szoknyámban és fekete toppban vagyok egy fekete magassarkúval. Barna hajam kiengedve bomlik előre. Egy kis smink is van rajtam.

Anyám mindig csinos és most is ki tett magáért. Olyan gyönyörű anyukám van. Remélem én is így fogok kinézni 36-évesen. Annyi mindenen gondolkoztam,hogy anyám csilingelő hangjára lettem figyelmes ami azt mondta „megérkeztünk”. Ki szálltam a kocsiból és egyből egy óriás házat láttam meg a miénk is nagyon nagy volt de ez a kétszeresének felet meg. Nem csodálom ,hogy nem akartak anyuék másik házat hisz ebben egy hadsereg is el férne.

Hirtelen ki nyílt az ajtó és egy 40 év körüli férfi lépett ki rajta majd le pacsizott apuval és egy baráti ölelést adtak egymásnak majd anyut 2 puszival üdvözölve egy csinos hölgyel is ugyan ezt megtették csak fordítva. Majd egy nagyon szép lányt is megöleltek majd ki jött egy srác apu vele is lepacsizott majd anyunak két puszival köszönve lépet hátra 2-öt én meg ott álltam mint Rozi a moziban hisz én még a nevüket sem tudtam.

-          kicsim gyere ide. – mondtam anyám én pedig közelebb mentem

-          jaj istenem de megnőttél, gondolom már nem emlékszel rám hisz csak 2 éves voltál. Katryne Maynard vagyok. – mondta és megölelt. Eléggé meglepett a dolog de vissza öleltem.

-          Ööömmh.. szóval akkor mi már találkoztunk csak régen. Örvendek én Hope Faith McCan. – mondtam

-          Örülök ,hogy újra látlak Hope. Greg vagyok.! – mondta a nekem szimpatikus férfi akit Gregnek hívnak.

-          Én is örülök.

-          Szia mi még nem találkoztunk Kate vagyok. Nálad csak 2 évvel idősebb. – mondta a gyönyörű lány. Igen szép volt vörös haja és szép nagy szemei voltak.

-          Szia hát igen én pedig Hope vagyok örülök. – mondtam és ö is megölelt itt mindenki ölelkezik és most jött az a srác aki gondolom a tini sztár bár én nekem egyáltalán nem ismerős.

-          Szia Conor vagyok. De ezt gondolom tudod. – mondta nagyképűen na itt vágta el nálam a fonalat.

-          Csá Hope vagyok. És nem nem tudom ki vagy.! Talán bűvész vagy.? – kérdeztem némi gúnnyal a hangomban.

-          Na jól van ha megismerkedtetek el kezdhetnénk be cuccolni a házba.- mondta anya evvel megszakítva a kínos párbeszédet. Tudtam ,hogy ismer és tudja ,hogy veszekedés lenne belőle mert ha én el kezdek gúnyolódni akkor abból mindig veszekedés lesz.

-          Na akkor pakolásra fel. – mondta Greg és tapsolt egyet. Így mindenki fogott egy dobozt és kezdte el befelé cipelni én is indulni akartam de valaki félre húzott. Na vajon ki hát persze ,hogy anya.

-          kicsim lehetnél egy kicsit kedvesebb is. – mondta miközben a csuklómat fogta ami így rohadtul fájt a vágások miatt.

-          Először is engedd el a kezem.! Másodszor pedig ö kezdte ezt az egészet nem kéne ilyen nagy képűnek lennie mert nem tudom is én ki sőt még egyszer sem hallottam róla mi is ő.? – kérdeztem miközben a csuklómat simogattam.

-          Énekes kincsem. – mondta majd a csuklómra nézett. – nagyon fáj.? – kérdezte

-          Nem vészes. – mondtam

-          Kicsim mikor hagyod már abba…. Kérlek csak tönkre teszed magad. – mondta anyu és láttam ,hogy be könnyezet.

-          Jaj anya tudod, hogy ez nem így megy.! De ígérem,hogy miattad mindent megteszek,hogy leszokjak róla jó. – mondtam és megöleltem

-          Rendben kincsem köszönöm!:) na de menjünk és segítsünk cipekedni.

Majd mi is meg fogtunk egy-egy dobozt és el kezdtük befelé cipelni. Majd Kate meg mutatta a szobámat ami nagyon jól nézett ki.

saját fürdővel:

Nagyon meg voltam elégedve a szobámmal. Ezért el kezdtem kifelé pakolni….. mikor az utolsó doboznál tartottam  megláttam a közös képeket amiket Nick-el csináltunk még amikor élt.

 Vissza gondolva is jól eső érzés járt át. Hisz Nick-et már a bátyámnak tekintettem. És őt is el vesztettem. Ezek gondolatok miatt egy könnycsepp folyt le az arcomon majd még egy és még egy.. majd egyre több.

-          minden rendben.? – hallottam meg egy hangot a hátam mögött majd  meg fordultam és Kate-val találtam magam szemben. Le töröltem a könnycseppeket az arcomról majd megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.

-          Semmi baj csak képeket néztem. – mondtam

-          És ö ki.? – nézett a képekre

-          Ö Nick a legjobb barátom volt. Szinte a bátyám. – mondtam

-          És miért csak volt.? – kérdezte

-          Mert egy éve meghalt, autó balesetben. – suttogtam és éreztem,hogy még egy könnycsepp hullott le az arcomon.

-          Jaj sajnálom ha tudom akkor nem kérdezem meg én hülye! Kérlek ne haragudj. – kezdet el könyörögni…. Jaj nagyon édes volt. És ez engem is mosolyra késztetett.

-          nem haragszom! – mondtam

-          huuh akkor jó. – mondta

-          megölelhetlek.? – kérdeztem félve

-          persze gyere keblemre. – mondta nevetve majd megölelt olyan jól esett az ölelése olyan baráti volt már most bíztam benne pedig csak kevesebb mint 2 órája ismerem.

-          Csajok mi ez a nagy ölelkezés.? – lépett be apa a szobámba

-          Csak ismerkedünk. – mondtam

-          Na jól van akkor gyertek enni mert én már éhen halok. – mondta majd kifelé kezdett minket tolni.