A lányok ahogy meg ígérték meg mutatták az iskolát. Majd
jött a matek, és a fizika óra majd ebéd szünet megint nem ettem semmit
egyszerűen nem volt étvágyam. Majd becsöngettek és jött egy Rajz és egy
nyelvtan. Végre vége a napnak. Indulni kéne haza de én meg nem keresen Conort
az biztos… csak tudnám ,hogy kell haza jutni. Biztos hülyének néztek. Ott áltam
az iskola előtt a járda közepén tanácstalanul.
- hé Hope minden rendben.? – kérdezte Emili
- persze csak nem tudom ,hogyan jutok haza. – mondtam
- jaj te csaj
elkísérlek ha szeretnéd. – mondta és kedvesen mosolygott
- köszönöm. Tudod merre lakik Conor.? – kérdeztem
- persze voltam már náluk. Miért.? - Kérdezte furán
- mert ott lakom. – mondtam mire ki kerekedtek a szemei.
- ott laksz.???
- út közben el mesélem. – ez úgy is lett el meséltem neki
,hogy miért vagyunk itt ,hogy mi történt velem és ö is mesélt magáról.
- hát itt volnánk. – monda
- örök hálám Em. – mondta és megöleltem
- ez csak természetes most már barinők vagyunk. – monda
mosolyogva.
- köszönöm és igen. Hát akkor én megyek szia és köszönöm még
egyszer.
- oké akkor holnap találkozunk szia. – mondta és elindult,
én meg be.
- sziasztok megjöttem. – kiabáltam
- kicsim ne kiabálj itt vagyunk a nappaliban. – mondta anya
- oh sziasztok. – mosolyogtam és levetődtem Anya és Kate
közé.
- milyen volt az iskola kincsem. – kérdezte apa
- egész jó volt, le oltottam egy srácot és be szóltam egy
csajnak. – mondtam röhögve
- kicsim nem is te lennél. – nevetett anya
- Szegény Jason meg
sem szólalt utána. – mondta Conor röhögve
- hát így jár az aki be szól nekem. Jaj és azt nem is
mondtam ,hogy találtam barátokat.
- na ez szuper. – mondtam anya fülig érő szájjal.
- igen az Steff és Em nagyon aranyosak.
- na látom vannak közös barátaink. – mondta Conor
- az nem lehet ők normálisak, de te nagyképű vagy .- mondtam
fintorogva
- ja az a jelenetük reggel is normális volt. – mondta Conor
és már a földön feküdt ahogy vissza gondoltam ahogy Steff visítozik nekem is
röhögnöm kellet.
- na milyen jelenet.? – kérdezte Kate
- csak rá jöttek ,hogy Victoria ’ Secret modell vagy… - de
Kate nem hagyta ,hogy befejezzem mert el kezdett sikítozni.
- jesszus te Victoria ’ Secret modell vagy, istenem ők a
legszebbek úr isten ismerek egy ilyen nagy sztárt jesszus….- újjongot én meg
még jobban nevettem de ahogy láttam a többiek is.
- apuci kapj el ha el ájulok. – mondta majd felém fordult.
- kaphatok egy autógrammot.? – kérdezte fel spannolva.
- jaj istenem mintha a csajokat hallottam volna. – nevettem
- persze ,hogy kaphatsz. – amint ki mondtam fel szaladt az
emeletre és fél perc múlva papírral és tollal jött le.
- tessék ide írd. – adta a kezembe a kis lapot én pedig alá
fírkantottam.
- jaj gyerekek nem vagytok éhesek. – kérdezte Katryne
- én éhen halok. – mondta egyszerre apa, Greg és Conor
- én is egy kicsit. – felete anya majd Kate is bólogatott.
Majd mindenki rám nézett.
- köszönöm én nem vagyok éhes. – mondtam mire anya és apa
szúrós szemekkel néztek rám.
- kicsikém fogadjunk,hogy ebédnél se ettél semmit.
- igen mert nem voltam éhes és most sem vagyok. – mondtam
határozottan
- ó dehogynem csak reggel ettél. Szóval most jössz szépen és
eszel. – mondta Kate és húzni kezdett.
- Kate kérlek engedd el a kezem. – mondtam de már majdnem
sírtam a fájdalomtól.
- jaj sajnálom ne haragudj. – mondta
- semmi baj. – mondtam majd takarni kezdtem a pulcsimmal a
csuklóm.
- mutasd a kezed angyalom. – mondta apa majd fel húzta a
pulcsi ujját és el szörnyedt a látványtól.
- ezek friss vágások. – mondta apa
- öhh hát… az úgy volt ,hogy…. Nem vagytok éhesek én éhen
halok. – tereltem a témát és elindultam az ebédlő felé.
- legalább eszik. – mondta röhögve Conor én meg oda mentem
és jól tarkón vágtam.
- auu ez fájt. – mondta és a tarkóját kezdte el simogatni.
- így jártál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése